1999. november-decemberében Kárpátalja egyes településeit elöntötte az árvíz. Sok családnak elvitte a házát, az amúgy is nehezen élő magyarságnak még elviselhetetlenebb lett a sorsa. Meghirdettem a Dunakanyarban egy gyűjtést “ Ne csak a szívünk, a kezünk is mozduljon meg”. Egy hét leforgása alatt két teherautó és egy kamion telt meg tartós élelemmel, meleg ruhával, takarókkal. A határra érve magukat hivatalos embereknek mondott személyek át akarták venni a segélyszállítmány, de több órai veszekedés és telefonálás végeredményeként sikerült átmenjünk és az autók tartalmát kiosztottuk három település lakosságának. Az ott élők nagyon örültek és hálásak voltak az Anyaországból jött segítségnek.